HANGUGRATÓ
HANGUGRATÓ, (hang-ugrató) ösz. mn. Nyelvtani ért. általán oly szókról mondják, melyek utósó szótagjok önhangzóját bizonyos esetekben elhagyják, s mintegy kiugratják. Különösen 1) hangugrató neveknek mondatnak azon két vagy több szótagu nevek, melyek az utótagban levő rövid önhangzót kilökik, midőn önhangzón kezdődő rag járul hozzájok, kivéve itt is az é, ért, ig ragokat; pl. álom, álmot, álmok, álmos, gödör, gödröt, gödrök, gödrös; de: álomba gödörbe, álomé gödöré, álomért gödörért stb. Ide tartoznak, a) az alom elem végüek, azaz ha l és m jő öszve, pl. halom halmok, malom malmok, hatalom hatalmak, kérelem kérelmek. Kivétetik: elem, (elemek, elemet). A kettőnél több hanguak, még az é előtt is kilökik a hangzót, pl. urodalmért, fejedelmért, ámbár mondhatjuk, urodalomért, fejedelemért is; de i képző előtt is mindig kimarad a hangzó urodalmi, fejedelmi. A régiek rendesen a törzsök szókat is rövidítve irták, pl. hatalm, szerelm, kérelm; b) minden más szók is, ha azon kurtulás által lm, lym, rm jőnek öszve, pl. ólom ólmot; selyem selymet; köröm körmöt. Kivétetik: öröm, mely az önhangzót mindig megtartja és terem, mely kétképen ragoztatik teremet és termet; c) azon szók, melyekben a legfolyékonyabb félhangzók 1, ly, r inybetükkel (g, k) jőnek öszve, pl. gyilok gyilkok; tülök tülkök; akol aklok; tükör tükrök; dolog dolgok; nyereg nyergek; fogoly foglyok; bögöly böglyök. Kivétetnek: alak, harag, öreg, átalag, zálog, tályog, hólyag, hályog, bélyeg, melyek nem vesztik el az önhangzót. Sereg pedig és sógor kétképen ragozhatók: seregek, sógorok vagy sergek, sógrok; d) azon szók, melyekben tk és tyk jőnek öszve, pl, átok átkok; vétek vétkek; bötyök bötykök; e) e következők: bátor, cseběr, csöbör, csupor, éber, eper, fészek, gödör, gyomor, haszon, jászol, kaczor, kapocs, kapor, koboz, köböl, lator, lepel, lucsok, majom, meder, mocsok, öböl, peczek, szatyor, szeder, szobor, takony, tegez, torony, tücsök, üszők, vaczok, vászon, věděr. Következők pedig: ajak, ászok, ezer, fátyol, kebel, izom, kazal, sátor, vékony meg is tarthatják az önhangzót. A lélek első tagjában az éket is elveszti: lelkem, lelket, lelkek, lelkes; más esetben az éket is megtartja: léleknek, lélekkel, lélektől stb. Hasonlóan éket veszt a három ezen két származéka: harmad és harmincz. Ezen négy szó, kehely, pehely, teher, vehem nemcsak hangzóját veszti el, hanem mássalhangzójit is elcseréli, pl. kelyhet, pelyhet, terhet, vemhet. Egyébiránt a főszabályt követik kehelynek, pehelynek teherért, vehemért stb.
2) hangugrató igéknek mondatnak azon többtagu igék, melyek az utósó tagban levő rövid önhangzót ragozáskor kivetik. Ezek kétfélék, a) melyek az önhangzót tetszés szerént kivethetik, vagy megtarthatják; következéskép kétfélekép ragozhatók, pl. csatolok, csatolék, csatoltam, csatolandok, csatolni, csatoló; v. csatlok, csatlék, csatlottam, csatlandok, csatlani, csatló. Ezek a parancsoló és foglaló módban az önhangzót mindig megtartják; pl. bitangolj, csépelj, bitangoljak, csépeljek. Ide tartoznak mind azon igék, melyekben a kilökés után a g vagy gy folyékony félhangzókkal jön öszve, pl. szédelegni v. szédelgni v. szédelgeni; mosolyogni v. mosolygni v. mosolygani, csörögni v. csörgni v. csörgeni, (az a e önhangzók a ni előtt csak közbeszuratok). Kivétetik: faragni. Továbbá, ha ugyanazon g és gy betük z-vel jőnek öszve, pl. buzogni v. buzgani; végezni v. végzeni; jegyezni v. jegyzeni. Végre, ha két különböző félhangzók, még pedig akár folyékonyak, akár sziszegők jőnek öszve, pl. érdemelni v. érdemleni; becsmérelni v. becsmérleni; ócsárolni v. ócsárlani; tékozolni v. tékozlani; őrizni v. őrzeni, orozni v. orzani; szemezni v. szemzeni. Kivétetik: keresni. Ide tartoznak e következő igék is: bitangol, bujdokol, csatol, csépel, ebédel, énekel, érdekel, esdekel, fuldokol, fenekel, gátol, gyászol, gyötör, hajol, koboz, kotor, kovácsol, nádol, padol, pecsétel, peder, pótol, rabol, sajog, sodor, tanácsol, tipor, tolmácsol, tudakol, ünnepel, vádol, zsúrol stb. b) melyek a végtag önhangzóját mindig kivetik, milyenek az ol öl, oz öz középképzőkkel alkotott ik-es igék, pl. torlik, porlik, csuklik, botlik, futamlik, vöröslik, döglik; porzik, sebzik, rögzik igék, s igen számos hasonló képzésüek. Egyébiránt erről lásd: IKES IGÉK.
A szóképzéseknél eléforduló hangugratási esetek részletesen a képzőkről szóló czikkekben vagy magoknál az egyes czikkeknél adatnak elé.
