HAR
HAR, elvont gyök, és eredetileg hangutánzó, s jelent erősebb, a fogak között rezegtetett hangot, és általán valamely horzsolást, (mint a német scharr-en), mely ennél fogva hasonló hangot adó lelketlen tárgyakra is átvitetik. Azonban az r benne lényeges hang levén, ennek többi jelentéseiben is osztozik. Ebből eredtek 1) a hangra vitetve: harsog, harsány, haris, harkály, harang, haré közvetlen hangutánzók. Megvan továbbá 2) oly szókban, melyek működése némileg a fogak öszveszoritásával, erőködéssel párosul, s az indulat erős kitörését jellemzetesen ábrázolja. Ide tartoznak ezen származékok: harag, harcz, haramia, harap, harcsa. Megvan a perzsa rigga, (Beregszászinál am. boszú, gyülölet), hellen οργη, arab haradsa, latin ira, török örke, hïrsz, dargïn (haragos), tót hrshi (káromkodik), német arg, Gram, grimmig, Zorn, Harm, héber charah (haragszik), franczia hargneux (haragos), magyar irígy szókban is. 3) Jelent valamely karczolást, tarolást, irtást, szurást stb. általánosabban: sérzést, érdességet; innen van hara, harázsol v. harizsál és harisnya. 4) Terjedést, sarjadzást, cserjét, erdőséget, a magyar haraszt, és haricska származékban, melylyel ismét rokon a héber har, német Harz, (,waldiges Gebirge’ értelemben). Erdélyben, a székelyföldön van Har-aly nevü vidék, úgy látszik am. erdő-aly. Innen eredtek a Haracsina beregi és Haracson soprony, Hard fehér, Harság sáros. Harságy somogymegyei helynevek is. V. ö. az egészen rokon gar, ger, hor, her, kar(cz), sar, zsar és a legegyszerűbb ar, er, ir(t), or(t), ró stb. gyököket is.
