HERVAD
HERVAD, (her-u-ad) önh. m. hervad-tam, ~tál, ~t v. ~ott. Gyöke valószinüleg a növényt, füvet jelentő her, melyből u képzővel lesz heru, mint ham hamu, dar daru: ad képzővel: heru-ad, hervad, azaz növények, füvek, vagyis inkább harasztok módjára aszik, fonnyad. Innen mondják a) növényekről, midőn romlásnak induló leveleik, gyönge ágaik nedvek hiánya vagy megromlása miatt eredeti élénkségöket vesztik, lankadnak, fonnyadnak, s elvesznek. Hervadnak a dércsipte virágok. A kerteletlen virág hamar meghervad. (Km.). Időnek előtte elhervadt növények. b) átv. ért. állatokról, melyekben az életerő nyavalygások, kivált aszkór által ellankad. Így hervad el ifjuságom, sírva nézem. (Népd.). Költői nyelvben am. elmúlik, virítani megszün. A dicsőség koszorúja el nem hervad. Némi betüváltozással rokon vele sorvad.
„Piros arczám, hová levél?
Hervadsz mint az őszi levél.”
Hervadsz mint az őszi levél.”
Czuczor.
Megjegyzendő, hogy a hervad szót mind tulajd. mind átv. ért. csak gyöngébb, fínomabb alkotásu és természetü növényekről vagy állatokról használják. Elhervadnak pl. a füvek, fák levelei, virágok vagy gyermekek, ifjak, szüzek; de nem hervadnak az agg tölgyek vagy élemedett férfiak stb.
