ÍRÍGYĚL
ÍRÍGYĚL, IRIGYEL, (ír-így-ěl) áth. m. irígyěl-t v. irígylětt, htn. ~ni v. irígyleni. Másnak javát, szerencséjét rosz szemmel, fájdalommal nézi, s inkább magának kivánja. A rosz gazda irígyli szomszédjának v. szomszédjától, hogy szép marhái vannak. Pénzét, jószágát irígyleni valakinek. Azt is irígyli, hogy a nap az égen van. (Km.). Néha lágyabb ért. am. magának is hasonló jót kiván. Barátom, irígylem sorsodat, azaz szeretnék én is oly állapotban lenni, mint te vagy.
