JŐ
JŐ, önh. Mutató módban jelen idő: jövök, jősz, jő v. jön, jövünk, jőtök v. jöttök (jövtök) jőnek v. jönnek; első mult: jövék, jövél, jőve stb., második mult jöttem, jöttél, jött stb., parancs. jőj, némi rendhagyással, illetőleg más törzsekből kölcsönözve: jöszte, jer, gyer, gyere, jersze. Tájdivatosan: győszte, gyüvejde, s 3-ik személy: jöjjönsze; htn. jőni v. jönni. Gyökeleme a mozgást, haladást jelentő i v. j, melyhez a közelséget jelentő ő járulván, lett i-ő v. jő, am. halad ide, vagy errefelé. Megvan a török git-mek, sínai jeu, görög ΙΩ, ιεναι, latin ire, szláv iti stb. szókban is. V. ö. I hang jelentése. 1) Élő lényekről szólva am. bizonyos hely felé közeledik és odaérkezik. Különbözik a megy igétől, mennyiben ez távolodást, amaz pedig közeledést jelent, innen, ha valakit hivunk, vagy magunkhoz szólitunk, azt mondjuk: jőj, ha pedig elküldjük, eltávolitjuk: menj. Jönni, menni. Tegnap jöttem, ma ismét megyek. Ha ti jöttök, mi megyünk. Ha Péter haza jön, Pál elmehet. Kocsin, hajón, lóháton, gyalog jönni. Szekéren jött, gyalog ment. (Km.). Nyargalva, vágtatva, futva, kullogva, baktatva, ügetve, sántikálva, biczegve, tántorogva jőni. Valakinek segitségére, látogatására, vigasztalására jőni. Ebédre, vacsorára jőni. Városba, faluba, pusztára jőni. Használtatik körülményeket jelentő igekötőkkel. Alájönni a hegyről. Általjőni a folyón, sáron. Bejőni az udvarba, házba. Belejőni a sűrű erdőbe; átv. ért. beléjőni valami tárgyba am. belehatni, szellemileg felfogni, ügyességet szerezni, pl. belejőni a számvetésbe, irásba. Belejőni az új hivatalba. Néha am. belekeveredni. Beléjött, mint Pilatus a Credóba (km.). Eljöttek a vendégek. Eljött szép szóra. (Km.). Eléjöttek az eltévedt lovak. Följöttek a hegyre. Ha elment, majd visszajön. Lejőni a hegyről. Kijőni a házból. Megjőni faluról. Rendelt helyen összejőni. Reájőni a tolvajra. Szembejőni valakivel. Mondjuk állatokról általában. Jönnek a gólyák, fecskék, s más vándormadarak. Jön a nyáj, csorda. Ívás idején a balatoni halászok mondják: Jön a hal, jön a gazda! 2) Lelketlen tárgyakról szólva am. közeledik, nincs messze. Jőnek a felhők, jön a fergeteg, eső, zápor. Jön a zaj. Jön a tavasz, nyár, ősz, tél. Jönnek a ködös, homályos napok. Jön az aratás, szüret, farsang. 3) Valamibe kerül. Mennyibe jött ezen öltözék? Ötszáz forintomba jött. Sokba, kevésbe jött. Sok fáradságba, sok munkába jött. Szokottabban és magyarosabban: kerűlt: 4) Indul, gerjed. Kedvem jött katonává lenni. Vágyam, kivánságom, bátorságom jött. Méregbe jött. 5) Tünik, elétünik. Fényre, világosságra, tudomásra jött minden gonoszsága. Napvilágra jött, a mit oly sokáig titkolt. Világra jött, am. született. 6) Bizonyos esetbe, állapotba jut. Ütközésbe jönni a szomszédokkal. Zavarba jönni. Azon kénytelenségbe jöttem, hogy–. Szokásba jönni.
