JÖN
JÖN, l. JŐ. Ezen tőigében az n betü épen az a mi a mén igében, s az ěn a těsz-, věsz-, lěsz-ěn igékben, s on a régies ‘aluszon’-ban; t. i. az ön névmás. Némelyek szerént pedig az n, en s on csak puszta toldalék. Több tájbeli szóejtés szerént: gyöp v. gyün.
