JÓSÁG
JÓSÁG, (jó-ság) fn. tt. jóság-ot, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Általán, tulajdonsága valamely tárgynak, melynél fogva jónak mondatik. 1) Azon tulajdonsága valaminek, melynél fogva kedves érzést gerjeszt. Ételek, italok jósága. 2) Azon tulajdonság, melynél fogva valamely tárgy a czélnak, körülményeknek, müvészet kellékeinek megfelel. Utak, hidak jósága. A puska jósága abban áll, hogy jól vigyen. 3) Szorosabb erkölcsi ért. szelídség, kegyesség, nyájasság, békés csendes természet. Különös jósággal viseltetni valaki iránt. Az Isten véghetetlen jóság. Továbbá am. készség, melynél fogva másokkat jót tenni hajlandók vagyunk. Köszönöm jóságodat. 4) Egyházi nyelven am. erény. Keresztény jóságok. Innen: jóságos cselekedetek.
