JÖVEVÉNY
JÖVEVÉNY, (jö-ve-vény, a ve tag csak közbeszuratnak tekintendő, mint az egyszerü v is szinte közbeszurat; az egész e helyett: jö-v-vény) fn. tt. jövevény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Idegen helyről, idegen földről, országból jött ember. A magyar királyok koronként sok jövevényt fogadtak be az országba. A jövevényeknek szállást adni. Már nem vagytok vendégek és jövevények. (Sz. Pál Ephes. II. 19.)
