JUHÁSZODIK
JUHÁSZODIK, (juh-ász-od-ik) k. m. juhászod-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk hirtelen haragú, hóbortos emberről, ki miután dühében magán kivül ragadtatott, utóbb lecsillapodik, megszelídül, és magához tér. Úgy látszik, már juhászodik. Ha mérgét kiönti, majd megjuhászodik. Elemzési tekintetből e szó értelmezése homályos. Vajjon a juh szelidségétől kölcsönözte-e értelmét? Vagy történeti alapja valamely szelíd juhász? Vagy gyöke jó s eredeti alakja joászodik, melyből utóbb lett: johászodik (székelyesen; általánosabban:) juhászodik? mit onnan gyaníthatni, mert midőn a juh és juhász helyett tájdivatosan ih és ihász használtatik, a juhászodik helyett, tudomásunkra, sehol sem mondják: ihászodik. Némelyek a joh (=máj; zúza) szótól származtatják. Egyébiránt székely tájszólás szerént ugyanazt jelenti kanászodik ige is.
