KÉPVISEL
KÉPVISEL, (kép-visel) ösz. áth. Egyike azon igéknek, melyeknek más rendes igék módjára ragozása nem a magyar nyelv természete szerént történik. Mert egyedűl ,valakinek képét viselni‘ a helyes szókötési alak, de ,valakit képviselni‘ egészen magyartalan, magyartalanabb az ,erőszakolni‘ szónál, mert ebben ,erőszak‘ a közvetlen összetétel; Hasonló: képmás, képmásol. ,Képviselni‘ alak ugyan magában olyan alakú, mint: favágni, zabaratni, háztűznézni: de ezeket így csak a határtalan módban használjuk, legfölebb igésneveknél: favágás, favágó stb. de így soha sem ragozzuk: favágok, zabaratok, hanem: fát vágok, zabot aratok, tehát: képet viselek, vagy szokottan: valakinek képét viselem. Azonban ez összetételben, mint a czikk felülirata tartja, már annyira elhatalmazott, hogy még a szenvedő igeragozásba is átment: képviseltetem, képviseltetel, képviseltetik, s teljes kiküszöböltetését alig reméljük. A figyelmeztetés inkább arra szolgáland, hogy több hasonló magyartalanságtól ovakodjunk. Azonban képviselés, képviselő, épen úgy, mint favágás, favágó, zabaratás, zabarató, tökéletesen szabályosak.
