KESZŐCZE
KESZŐCZE, (kesz-ő-cze) fn. tt. keszőczét. 1) Savanyított korpa levéből s holmi más vegyülékekből készült böjti leves, máskép: czibere. Nem áll meg a keszőcze a nyárson (km.), mert szétfoly, nem oda való. Erdélyi J. úgy is értelmezi, hogy nem áll meg a szó asszonyembernél, mint keszőcze a nyárson. 2) Több vidékeken így nevezik a szilvalevest, midőn lekvárnak főzik, s midőn még világos, sárgás fakó szinű. E szónak mindkét értelmét véve gyöke a fakószint jelentő kesz, vagy erdélyiesen: kesze, mely egy a kes kese szókkal. Történetesen rokon vele a tót kiszelicza, melynek gyöke a savanyút jelentő kiszeli, mi ha a magyar böjti keszőczére illenék is, de az édes szilvalevet jelentő keszőczére nem illik.
