KIAD
KIAD, (ki-ad) ösz. áth. 1) Valamit bizonyos térnek, rejteknek belsejéből kivevén ad oda. Kiadni a boltból bizonyos árukat. Valamit a szobából az ablakon kiadni. 2) Valamit költ, elkölt, költségkép odább ad. Ma sok pénzt adtam ki. Ellentéte: bevesz. Többet vettem be, mint kiadtam. Továbbá: bizonyos díjért, fizetésért, illetőleg haszonbérbe ad. Földjeit felébe kiadta. 3) Ami el volt fogva, letartóztatva, elbocsátja, s másnak engedi által. Kiadni a hadi foglyokat. Kiadni a zálogmarhát. 4) A kártyajátékban am. a kártyát első játsza ki. Most te adsz ki, nem én. 5) Valamely kéziratot nyomtatásban közzé tesz. Saját, vagy mások munkáit kiadni. Valamely regényt másodszor, harmadszor kiadni. Továbbá: a hivatalos irományt, okmányt, rendeletet stb. az illetőkkel közli. 6) Átv. ért. valamely forrongó, elrejtett, elzárt indulatot szabad útnak ereszt. Haragját, boszuját, mérgét kiadni. 7) Lelkét kiadni, am. meghalni.
Használtatik önhatólag is a) on ragú nevekkel, pl. Kiadni valakin, am. magától eltávolítani, elküldeni, elútasitni valakit. Kiadni a rosz cseléden, a hűtelen szolgán, szeretőn. b) A rajta határozóval. Kiadnak rajtam is, rajtad is, am. elküldenek, elbocsátanak engem is, téged is.
