KIÁLL
KIÁLL, (ki-áll) ösz. önh. 1) A többi közől a többiek sorából, tömegéből kilépve eléáll. A tanító hivására kiállani az oskola közepére. Kiállani a hadi rendből. 2) A nyilt térre, nyilvános helyre áll. Kiáll az utczára, piaczra. Kiáll az ajtóba, kapuba, erkélyre. Kiáll a csatasikra. 3) Átv. ért. mondjuk dologról, tárgyról, mely valamely helyből kinyomúl, kilátszik. Ez a ház kiáll a többiek közől. Valami kiáll a csizmaszárból. Mi áll ki abból az ablakból? A kan agyara kiáll. 4) Húzamos működésben ellankad, tovább működni megszűnik. Kiállottak a lovak a tartós futásban vagy nehéz vontatásban. Kiállanak a vadászebek a húzamos vadüzésben. 5) Átv. ért. és tárgyesettel am. szellemi vagy anyagi erőszaknak nem enged, s a meddig az tart, folytonosan megvallja szokott kedélyü állapotát vagy helyét. Kiállani a csapást, am. végig tűrni. Kiállani a hadviselés terheit, sokat kiállani, am. sok bajon általmenni, és el nem veszni. Ezt ki nem állhatom, am. nem vagyok képes végig türni, szenvedni. Kiállani a sarat, átv. ért. am. a legnagyobb akadályon, bajon általmenni, melyet a ragadós, akadékos sárhoz helyesen hasonlít a magyar közmondás.
