KICSODA
KICSODA, (ki-csoda) ösz. kérdő névmást tt. kicsodát. Személyre vonatkozik; a tárgyat kérdő micsoda? Mint a kérdésnek második alkotó részéből, a csoda szóból, alaposan vélhetni, ezen kérdő névmás eredeti értelme némi meglepésre, és bámulatra mutat, melyet valakinek véletlen látása gerjeszt. Kicsoda az ott a sötétben? Kicsoda jár itt ily késő éjszaka? Kicsodák azok a fegyveres emberek? Néha jelenti a kérdésnek több aprólékosságra kiterjedését. Miután kikérdezte volt, kicsoda (ki a neve?) micsoda? (mily állásu, állapotu?) akkor adott neki szállást. Egyébiránt a régi bibliai fordításokban épen nem fordúl elé; minél fogva később keletkezett összetételnek véljük. Mai napság nagyobb hangzatosság okáért az egyszerü ki helyett gyakran használtatik, oly formán mint a persa kudám az egyszerű ki (és csi = mi) helyett.
