KIÉG
KIÉG, (ki-ég) ösz. önh. 1) Mondjuk meggyúlt testről, midőn adig ég, mig minden gyulékony részei föl nem oszlanak, ki nem repülnek. Kiégett a gyertya, mécszsír, lámpaolaj. 2) Mondjuk testről, melynek valamely részét a tűz égetése kilikasztotta. Kiégett a kemenczére tett ruha. Kiégett a fapipa oldala. 3) Mondjuk tűztartó készületről, edényről, midőn tüze kifogy, kialszik. Kiégett a pipám. Kiégett a kandalló. 4) Mondjuk emberről, kinek házát, jószágát a tűz elemésztette. E falu lakosi majd mindnyájan kiégtek. 5) Am. égetés által bizonyos czélra alkalmassá lesz, midőn némely részek a tűz által elválasztatnak tőle. Kiégnek az érczek. Kiég a tégla, kiég a szén, kiég a mészkő.
