KIESIK
KIESIK, (ki-esik) ösz. k. Mondjuk testről, midőn nyugvó vagy rejtekhelyéből kimozdulva, saját nehézségénél fogva a föld középpontja felé száll. Kezéből kiesett a kenyér. Zsebéből kiesett a tárcza. Szájából kiesett a falat, a koncz. Átv. ért. hivatalból, szolgálatból akaratlanul vagy büntetésül kimarad. Hűtlensége miatt kiesett a pénztárnokságból. Tunyasága miatt kiesett a szolgálatból. Kiesni valaki kegyéből. Visszatérő névmással tárgyesetben mondják esőről, midőn hullani megszünt. Kieste magát. Ezen mondatban: kiesett az eszemből, eszedből stb. am. elfeledtem, nem jutott eszembe. Németesek az ilyenek: Jól esett ki a dolog. Ez nem jól esett ki, helyesebben magyarul: Jól ütött ki a dolog. Ez nem jól ütött ki.
