KIĚSZ
KIĚSZ, (ki-ěsz) ösz. áth. 1) Visszatérő névmással, am. jóllakásig, hizásig, megkövéredésig eszik. Jól kiette magát a hosszas koplalás után. Soványan vetették ólba a disznót, de kövérre kiette magát. 2) Evés által másnak jószágát, vagyonát kiéli, elemészti. A hadjáró katonák mindenünket kiették. A sok vendég kiesz benneteket. V. ö. ĚSZIK, és MEGĚSZ. 3) Átv. ért. mondjuk bizonyos testekről, különösen nyavalyákról, nedvekről, melyek más testekkel érintkezésbe jövén, azokat kirágják, szakadást, nyilást, likat ejtenek rajtok. A rákfene kieszi a mellét. A csontszú kiette a lába szárát. A választóvíz kieszi a vasat. Az erős fekete festék kieszi a posztót. Úgy látszik, hogy ez utósó értelemben vett ész, eredetileg am. ez v. edz, melynek megfelel a német ätzen, vastaghangon az v. acz, honnan lett aczó aczé aczél. Csakugyan midőn pl. azt mondjuk, hogy a választóvíz kieszi a vasat, annyit tesz, hogy kiedzi, azaz vékonyítja, koptatja, vagy épen likat, nyilást csinál rajta. V. ö. EDZ.
