KIFAKAD
KIFAKAD, (ki-fakad) ösz. önh. Széles, és betüszerénti értelemben kitágúl, kitárúl, kinyílik. Különösen 1) Mondjuk az életműszeres testekről, midőn akár tenyésző, akár romlékony állapotban belsejökből bizonyos sarj, vagy nedv kibúvik, kiömlik, kitárúl. Kifakadnak a fák, virágbimbók. Fifakad az evvel teljesebb, a genyedt kelés. Kifakad a hólyag. 2) Mondjuk nedvről, forrásról, mely a földből, sziklából kiömlik. Kifakad a fenékvíz. A Királyhegyből több folyónak és pataknak forrása fakad ki. 3) Átv. ért. mondjuk emberről, midőn a sokáig elnyomott indulat, vagy rejtett szenvedély végre kitör belőle. Haragjában, mérgében, keservében kifakadt. A méltatlanságok ellen keservesen kifakadt. Kifakadt belőle, mit sokáig rejtegetett. Kifakadni a hamis birák ellen. Már nem állhatom tovább, ki kell fakadnom. V. ö. FAKAD.
