KIFIZET
KIFIZET, (ki-fizet) ösz. áth. 1) Tulajd. ért. bizonyos tartozást, adósságot, járandóságot, jószágot fizetve, azaz pénzt adva kivált. Kifizetni a házbért, az adót. Kifizetni a megvásárlott árukat. Kifizetni a munkásokat, kézmíveseket. Átv. ért. a bántásért, sérelmekért valakit megtorol, különösen szóval kiszid. Kifizették őt apró pénzzel. Csak merjen szólni, majd kifizetem. Engem ugyan szépen kifizettek. V. ö. FIZET.
