KIFOG
KIFOG, (ki-fog) ösz. áth. 1) Fogva, megfogva kivesz, kikap, kihúz valamit. Kifogni a vizbeesett embert. Kifogni az árvíz által elragadt gerendákat. Kifogni a tóból a nagyobb halakat. 2) Az igás barmot az igából, illetőleg hámból kieresztei. Kifogni az ökröket, lovakat. Használtatik tárgyeset nélkül is. Már kifoghatunk. Fogj ki Jancsi, itten van már a csárda. (Népd.) 3) Bizonyos járandóságból valamit kivesz. Kifogni a cseléd béréből nehány forintot. A kölcsön adott pénzből előre kifogni a kamatot. A javitás fejében kifogni a haszonbérből valamit. 3) Önhatólag on én önképzőjű névvel vagy rajta határozóval am. valakin erőt vesz, szóval vagy tettel valakit legyőz, valaki fölött hatalmat szerez magának. Az erősebbik kifog a gyöngén. Ki nem fogsz rajtam. Ember legyen, aki beszédben kifog rajta. A csintalan növendékek kifognak a gyáva nevelőn, tanítón. Fogj ki rajta ha tudsz.
