KIHAJT
KIHAJT, (ki-hajt) ösz. áth. és önh. 1) Szoros ért. a barmokat haj hej! szóval kiűzi, kimenni kényszeríti valahonnan, és valahová. Kihajtani a teheneket az akolból, istállóból, az udvarra, utczára, mezőre. Kihajtani a szomszéd disznait az udvarból. Kihajtani a csikókat, lovakat a tilosból. 2) Szélesb. ért. akármiféle nagyobb élő állatot, tehát embert is kiűz, kikerget, valahonnan kimenni kényszerít. Kihajtani valakit a házból. A kártevő gyermekeket kihajtani a kertből. Az agarakat kihajtani a konyhából. 3) Bizonyos helyre kimenni parancsolt, kirendel vagy kimenni kényszerít. A lakosokat utcsinálásra kihajtani. A ludakat, pulykákat kihajtani a kertek alá. 4) Bizonyos hajlékony, görbülékeny testet kifelé fordít, kihajlani kényszerít. Kihajtani az üng gallérát. Kihajtani a falba ütött szeget. V. ö. HAJT. 5) Önhatólag tárgyeset nélkül mondják növényekről, midőn csiráik, rigyáik, bimbóik, leveleik kifejlődnek. Tavaszkor kihajtanak a fák.
