KIKAP
KIKAP, (ki-kap) ösz. áth. 1) Valamit kapva kiragad. Kikapni valakinek kezéből a fegyvert. Kikapni az ügyetlen hajós markából az evezőt. 2) Járandóság, illetőség gyanánt kinyer, kivesz valamit. A katonák kikapják napi díjaikat. A tisztviselők havonként, vagy évnegyedenként kapják ki fizetéseiket. Rosz vagy bünhödő értelemben is. Kikapta a magáét. Kikapta, amit érdemlett volt. Várj gyerek, majd kikapsz ezért. 3) Önhatólag, s átv. ért. tárgyesetes név nélkül am. az illendőség, vagy erkölcsiség korlátain kivül jár. Innen kikapó legény, menyecske, leány, am. kicsapó, erkölcstelen magaviseletű. 4) Átv. ért. valakin kikapni, am. kifogni, azaz erkölcsi erőt gyakorolni. A kardos menyecske kikapott a gyáva férjen. V. ö. KAP.
