KIKÉL
KIKÉL, KIKEL, (ki-kel) ösz. önh. 1) Tulajd. ért. kimegy, kiszáll valahonnan. Kikelni az ágyból, a fürdőkádból.
„Majdan ha lelkem záraiból kikél.”
Berzsenyi.
2) Átv. ért. mondják tojások, ikrák ivadékairól, midőn burkaikból kibújnak. Kikelnek a csibék, libák, verebek. Kikelnek a halak, békák. 3) Mondják növénymagokról, midőn kicsiráznak. Kikel a búza, rozs, árpa. Kikel a répa, hajma, ibolya. 4) Valakinek védelmére vagy megtámadására kiáll, kimozdúl. Kikelni az elnyomott ártatlanok mellett. Kikelni a haza védelmére. Kikelni az ellenség ellen. Különösen átv. ért. szóval vagy irással véd vagy megtámad valakit. Kikelni a nép jogai mellett. Kikelni a végrehajtó hatalom visszaélései ellen. 5) Képéből kikelni, am. kóros állapot következtében vagy erős indulat miatt arczvonásaiból kivetkőzni, képében átváltozni.
