KIKERŰL
KIKERŰL, v. ~KERÜL, (ki-kerűl) ösz. önh. 1) Leginkább csak harmadik személyben am. valamiből elé lehet állítani, teremteni, s mintegy ki lehet keríteni. Ezen vég posztóból egész öltözet kikerűl. E darab gyolcsból két ing kikerül. E vastag fából két öl kikerűl. Emberekről szólva am. válik valami közőlök. A tanuló ifjakból tudós, pap, katona, hivatalnok kikerűl. Néha am. kitelik tőle. Ily bolondság könnyen kikerűl tőle. 2) Hibás szokás által használtatik áthatólag is, de ekkor helyesebben: kikeről, s am. valakit vagy valamit, mintegy körülötte járva, menve magától eltávoztat. Kikerőlni a szemközt jövő részeg embert. Kikerőlni a veszedelmet. V. ö. KIKERŐL, KERŐL.
