KIKÖT
KIKÖT, (ki-köt) ösz. áth. 1) Valamit bizonyos térről kiszállítva megköt. Kikötni a hajót, csónakot a parthoz. Mondják önhatólag is. A hajósok ki akarnak kötni. Itt nem lehet, nem szabad kikötni. 2) A kötve tartott barmot köteléből kioldja. Itatás előtt kikötni az ökröket. Különösen tájdivatosan mondják a lókötőkről, azaz lótolvajokról, kik a lovakat a ménesből vagy a szabad legelőről mintegy kikötve a többi közől elviszik. A csavargó betyárról két szép csikót kikötöttek az uraság méneséből. 3) Átv. ért. az alkuban, szerződésben bizonyos föltételeket tűz ki, melyekhez megegyezését köti, pl. midőn a lóvásárló kiköti, hogy visszaadhassa a vett lovat, ha bizonyos idő alatt lényeges hibát talál benne; vagy, ha a pénzkölcsönző kiköti, hogy ugyanazon pénznemben, pl. aranyokban, tallérokban, és nem másban fizessen az adós. 4) Átv. ért. kiköt valakivel am. valakit versenyre, birkozásra, kihí, ingerel, valakivel megmérközni akar.
