KIMIND
KIMIND, (ki-mind) ösz. névmás. A régieknél am. kiki, mindenki, melyben a ki ragoztatik: kinek mind. „Ki mind az ő kevánsága szerént.” Pesti G. meséi. „És elmennek vala ű fiai és tesznek vala házonkéd vendégséget, ki mind ünön napján.” Döbrentei-cod. „És igen megszomorodván kezde ki mind mondania.” Passio. (toldy F. kiadása). „Volterhagyta napot ki mind igen várja.” Istvánfi Pál a XVI. századból. „És mikoron a szamár az ő részét kinek mind igazán kiadná.” „Il vala (ül vala) az vásár közepett egy jövendőmondó ember; … és mindennek mond vala valamit, kinek mind az ő mivolta szerént.” Pesti G. meséi. (Toldy F. kiadása).
