KIMONDHATLAN
KIMONDHATLAN, (ki-mondhat[at]lan) ösz. mn. Szoros ért. amit kimondani nem lehet, mert beszélő szerveink azon hangokat nem szokták meg. Innen ami egyiknek kimondhatlan, pl. a magyarnak sok cseh és lengyel szók, az másnak kimondható. Szélesb ért. és nagyítva am. oly különös, oly nagy valami, melynek kifejezésére kellő szókkal nem bir. Kimondhatlan harag, gyülölség. Kimondhatlan szép, rút. Jelent olyat is, mit kimondani nem illik, nem szabad. Kimondhatlan trágárságok. Némely túlfinomított ángol illedelem szerént: a nadrág is kimondhatlan (inexpressibles, a többesben); egyébiránt ennek közelebbi oka, hogy a nadrágnak az angolban rendszerénti neve breech (brícs) alfelet, ülepet, segget is jelent; valamint a franczia culotte is a cul-től (mely latinul: culus) ered. Határozóként am. kimondhatlanul.
