KIRÍ
KIRÍ, (ki-rí) ösz. önh. 1) Tulajd. ért. visszatérő névmással am. fájdalmát, keservét rivás által kiönti, kiadja. Mióta kirítam magamat, könnyebb a szivem. 2) Átv. mondják oly tárgyról, mely a maga nemében a többitől szemlátomást elütőleg kitünik, melyen pl. a szemek megütköznek, s némi visszatetszést éreznek, pl. az öltözetben kirí az oly viselet, mely a divattal, és helyszokással ellenkezik. A magyar nyelvből jobban kirínak a latin szók, mint a németből. Kirí a kezéből, azaz nem illik vagy nem való oda. 3) Visszatérő névmással: kiríni magát, tréfásan a gyermeknek mondják s am. addig ríni, míg megúnja. No, kiríttad már magadat.
