KITART
KITART, (ki-tart) ösz. áth. és önh. 1) Kézben és bizonyos téren, vonalon kivül tart valamit. Kitartani a virágos cserepet az esőre. Kitartani a gyereket az ablakon. 2) Testének valamely tagját vagy részét bizonyos téren, korláton kivül kitolja. A fekvő beteg kitartja kezét az érverést vizsgáló orvosnak. Fejét a hintóból kitartani. 3) Bizonyos állapotot kiáll, kitűr, kiszenved, elbír. Kitartani a nagy hideget, meleget, fájdalmat, kinokat. Kitartani húsz évi fogságot. Három napi koplalást kitartani. 4) Valakit szükségesekkel ellátva mintegy életben tart. Három árva gyermeket kitartani. Bizonyos házi szegényt kitartani. Kitartani oly nőt, kivel valaki titkos viszonyban van. 5) Midőn a menést jelentő tart az alkotó része: önhatólag használtatik, s am. kifelé megy valahonnan. Kitartani a városból, am. kifelé menni. 6) Szintén önhatólag am. végig tart. Az őszön vett tüzifa egész télen kitartott. Kitartó munka, szorgalom. V. ö. TART.
