KITĚSZ
KITĚSZ, (ki-těsz) ösz. áth. 1) Valamit bizonyos körön, vonalon kivül fekvő, vagy nyilt helyre tesz. A megölt vadat kitenni a fagyra. Az asztalt kitenni a szobából. Az eladó hordót, szekrényt kitenni az utczára. 2) Valakit bizonyos állapotból, hivatalból kimozdít. Kitenni a falu jegyzőjét. Kitenni valakit a biróságból. Átv. ért. kitenni valakinek a szűrét, am. népies kifejezéssel a szolgálatból vagy hivatalból minden teketória nélkül kimozdítani. 3) Önhatólag: kitenni magáért, am. valamiben kitüntetni, derekasan viselni magát. Kitenni valakin, am. kifogni rajta, őt bizonyos vetélkedésben, versenyben meggyőzni. Rajtam ki nem teszesz (fogsz). Aki rajta kitenni (kifogni) bír, ember legyen a talpán. Magát kitenni valakiért, am. veszélyeztetni.
„A csatában magam kitettem ezerért.”
| Zrínyi. |
