KITUD
KITUD, (ki-tud) ösz. áth. 1) Fürkészés, tudakozódás által bizonyos tudomást szerez valamiről. Végre kitudtam a dolog mibenlétét. 2) Valakit bizonyos birtokból, tulajdonból peres uton, vagy másképen ravaszul, álnokság által jogtalanul kizár, kirekeszt. Különféle fortélyok, fogások által kitudni valakit jóságából. Az uzsorások kitudták őt mindenéből. E második értelmű tud semmi fogalmi rokonságban nincsen a tud (scit) igével, s valószinüleg vagy dút volt eleinte, a du gyöktől, honnan dúl is ered; vagy pedig to gyöktől, honnan tova, tól, és té-tó származnak, tod. Ezek szerént valakit kidúlni v. kitodni annyit tenne, mint kidúlni vagy kitolni, azaz mindenképen: birtokából, vagyonából kifosztani.
