KIÜT
KIÜT, (ki-üt) ösz. áth. 1) Valamely szilárd állásu, vagy elrejtett testet ütés által kimozdít helyéből, vagy szemlátomásra hoz. Kiütni valakinek kezéből a kardot, botot. Kiütötték a fogát. Kiütni a földbe vert czöveket. Kiütni a szeget. A kovából tüzet ütni ki. 2) Bizonyos játékszereket ütés által kiszállít, kidob. Kiütni a laptát, csűrköt, pilinczket.
Önhatólag és átv. ért. 1) Valamely rejtett erő vagy dolog hirtelen müködése kitünik. Az ellenség kiütött a várbl. Kiüt a háboru, forradalom. Kiüt a tűzveszély. Kiüt a dögvész. Kiütnek bizonyos nyavalyák, sebek, fakadások. 2) Bizonyos sikerrel tünik ki. Helyesen, jól, dicséretesen, középszerűen ütött ki a próbatét. A csata szerencsétlenül ütött ki. Nem is gyaníthatni előre, mire üt ki a dolog. V. ö. ÜT.
