KIVÁLIK
KIVÁLIK, (ki-válik) ösz. k. 1) Bizonyos, és sajátságos tulajdonságainál fogva a többi közől kitűnik. Oly szép legény, hogy ezer közől is kiválik. A nemesített gyümölcs vagy állat kiválik a parragiak közől. 2) Valamely tömeg közől önkényesen kiszakad, kimegy. A ridegen járni szerető barom kiválik a csordából. A vadlibák kiválnak a velök egy fészekben költött szelidektől. 3) Bizonyos testek, különösen magvak tokjaikból, hüvelyeikből kifordulnak. A megérett dió, mogyoró kiválik a kopácsból. A bab, borsó, kiválik hüvelyéből. 4) Kiválván, eléjön a régiségben ,kivévén‘ v. ,kivételével‘ értelemben. „Ah kétszáz ezeren és három ezeren, szolgától kiválván, esmétlen kijövének.” Farkas András 1538-ban. V. ö. VÁLIK.
