KIVER
KIVER, (ki-ver) ösz. áth. 1) Verve kiűz, kihajt valakit v. valamit. A gyanus kóborlókat, tolvajokat kiverni a házból, a faluból. A barmokat kiverni a tilosból. Az ellenséget kiverni az országból. 2) Valamely testet azért ver, hogy a benne levő holmi kimenjen, kihulljon. Kiverni a ruhából a port. Cséplővel kiverní a gabonaszemeket. 3) Bizonyos eszköz által verve, sújtva, szoritva kialakít valamit. Kiverni a vasat. A rezet, ezüstöt pénznek kiverni. A kasza élét kiverni. 4) Verve, ütve kitör. Kiverni az ablakokat. Kiverni valakinek fogait. 5) Átv. ért. mondják bizonyos foltokról, melyek valamely testen kitünnek. Arcát kiveri a széplő, a ragya, a borhimlő. A sajtot kiveri a zsír. A ruhát kiveri a zsirfolt. Homlokát kiverte az izzadság. 6) Átv. ért. valamit az észből, emlékezetből kiverni am. elfeledtetni, nagyobb, erősebb benyomás által az ész figyelmét valamitől egészen elvonni.
