KIVĚSZ
KIVĚSZ v. KIVĚSZĚN, (ki-vész v. ~věszěn zárt é-vel) ösz. áth. 1) Valamit kézzel vagy más eszközzel fogva kiemel, elmozdít bizonyos térnek belsejéből, vagy a többi közől. Kést, villát, kanalat kivenni az asztalfiókból. Ruhát venni ki a szekrényből. A tálból kivenni egy darab húst. Az ölfából kivenni néhány hasábot. A zsebből kivenni egy krajczárt. 2) Bizonyos foltokat kihúz, kitisztít valamely testből. Kivenni a zsirfoltot, pecsétet a ruhából. A rozsdát kivenni a vasból. Kivenni a kés sorját, azaz jól kiköszörülni, hogy sorja ne lássék. 3) Átv. ért. valakit vagy valamit a többiek sorából kihagy, kizár. Ha Pétert és Pált kiveszen, a többi jól viselte magát. Egyet sem veszek ki. 4) Átv. ért. bizonyos belső rejtelmeket kitudakoz, kicsal. Kivenni valakiből a titkot. Kivenni mások szándékát, akaratát, terveit. Továbbá: valaminek mibenlétét okoskodás által kitudja. Ezen előzményekből azt veszem ki, hogy stb. A hallottakból semmit sem lehet kivenni. 5) Valakit bizonyos állapottól megfoszt. Kivenni valakit nyugalmából, közönyös kedényéből. Kivenni valakit erejéből, szilárdságából, türelméből. 6) Érzékei utján valamit felfog. A Mátrát tiszta időben már messziről ki lehet venni. Ezen énekben a középhangokat nem tudom kivenni. V. ö. VĚSZ.
