KÓBORLÓ
KÓBORLÓ, (kób-or-ol-ó) mn. és fn. tt. kóborlót-t. Görbe, csavargó utakon, irány és bizonyos czél nélkül járó, bujdosó. Bakonyban kóborló szökevények, szegény legények. Kóborló hadi csapatok. Pusztákon kóborló bitang lovak. Mint főnév jelent oly személyt, ki bizonyos lakhelyhez nem köti magát, hanem, mint mondják, kerüli az országot, világot. Országos kóborló. A kóborlókat öszvefogni, és kényszerítő dologházba zárni.
