KOSZ, (1)
KOSZ, (1), fn. tt. kosz-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szélesb ért. az állati vagy növényi test romlott nedveiből keletkező, s a bőrt, illetőleg kérget meglepő porhanyós hártya. Szoros ért. az állatok sajátnemü bőrbetegsége részint tisztátalanságból, részint a nedvek romlásából eredő, mely porhanyós hártya formájában a bőrt befödi, s rendesen fehéres szinü. Különbözik a rühtöl, hogy ez vörös foltokban mutatkozik, viszketegebb, és ragadósabb, ámbár gyakran együtt szoktak járni. Kosz a gyermekek fején. Kosz a malaczokon, juhokon. A koszt ledörzsölni, levakarni a bőrről. A kosznak főtulajdonsága, hogy foszló és porhanyó, s úgy látszik, mintha a bőrnek oszlásából eredne; innen nagyon valószinü, hogy alapfogalom benne az oszlás, s gyöke osz egy az oszlik, foszlik igék gyökeivel.
