KÖSZÖN
KÖSZÖN, (kösz-ön) önh. m. köszön-t. 1) Tárgyesetes viszonynévvel, am. valamiért hálát mond, különösen oly adományért, jótéteményért, melyet valaki csupa jóakaratból, kegyességből adott vagy adni akar. Köszönöm kegyelmetek szivességét, jóakaratát, kináját. Szabadságomat, szerencsémet neked köszönöm. Megköszönni a vett jótéteményt.
„Így köszönöd János kegyeit, hogy főpapi székbe
A porból fölemelt?”
A porból fölemelt?”
| Horvát E. |
Néha a tárgyesetes név illetőleg ‘azt’ névmás elmarad, de az ige határozott alakot veszen föl. Köszönöm, de nem iszom. (Km.). Köszönd, hogy eljöttél. Köszönjék meg, hogy nagyobb bajuk nem történt. Köszönje meg a víz, ha megmosdom benne. (Km.). 2) Tulajdonitó ragu névvel am. valakinek idvezletet mond, vagy általán tisztelgést teszen. Köszönni az átmenő tisztes öregnek. Levett söveggel köszönni valakinek. Mivel pedig az ily köszönés találkozáskor vagy megérkezéskor szokott történni; innen átv. ért. beköszönni annyit is tesz, mint megérkezni, megjönni, pl. Beköszön a tél. Ha a szükség beköszön az ajtón, a szeretet akkor az ablakon ugrik ki. (Km.). Használják néha köszönt helyett is:
„Utas, köszönj rám egy pint bort,
Itt látsz fekünni egy jámbort.”
Itt látsz fekünni egy jámbort.”
| Csokonai. |
E szónak jelentéseiből kitelezik, hogy alapfogalom benne a ked, melytől kedü, kedv, kedély szók származnak. E nyomon indulva, valószinü, hogy a köszön, igének kösz gyöke azonos, vagy legalább rokon kegy (kögy) v. ked szókkal, az utóbbiból lett: ked-en v. kez-en, s hangváltozattal közön, köszön, t. i. az ön oly képző, mint az izen, oson s több szókban az en és on. Hogy a d a szók közepén sz-re szeret változni, különösen a k után, világosan tanusitják a verekedik verekeszik, cselekedik cselekeszik, s több igék, melyek tájszokásilag vereköszik, cseleköszik stb. Törökül: sűkür v. sükr am. dicséret; és köszönet; honnan sükr etmek, Istent dicsérni; és köszönni. Ezen sükür szóban a sük gyök csekély eltéréssel a megfordított magyar küsz. Rokonnak látszik kösz gyökkel még a német kosen, (bizalmasan, gyöngéden beszélgetni, hízelegni), franczia causer (beszélgetni, csevegni), szanszkrit kath (beszélget); továbbá a magyar hiz v. hisz, gyök is, ‘hízelg’ szóban.
