KÖVETEL
KÖVETEL, (köv-et-el) áth. m. követel-t. Törzsöke a kivánást, kérést, sürgetést jelentő követ, az el képző csak némi nyomatosságul szolgál, mint a magasztal, marasztal, vigasztal, engesztel stb. igékben. Egyébiránt ‘követel’ szükebb értelmü, mint ‘követ’, mert midőn ez általán mindenféle kivánásra kiterjed, a követel kizárólag annyit tesz, mint valamit hatályosan, kellőleg, bizonyos jognál, igénynél vagy hatalomnál fogva sürget, s annak teljesitését kivánja. V. ö. KÖVET, (1). Adósságot követelni. Az elveszett jószágot a cseléden követelni. A szolgától hűséget, a gyermektől szófogadást követelni. A mit követelsz, megadom. Kereskedői és más rokon üzleti könyvekben használtatik a német Haben, Guthaben kifejezésére; azonban ennél alkalmasabb: birós; l. ezt.
