KÜEDER
KÜEDER, (kü-ed-er) fn. tt. küeder-t, tb. ~ék, harm. szr. ~e. Baranyai tájszó, másutt akna, azaz hordó szája, akonája. Alakra olyan, mint höveder, öveder. Gyöke kü, melyből lett küed, mintegy kü-re nyílik, s innen küeder, a hordónak azon része, mely kinyílik. Ilyen a siheder is, melynek gyöke a könnyü mozgást, sietést jelentő si v. sih; máskép: suhancz, a suhanó mozgástól, fürgeségtől.
