KUTYA
KUTYA, (kuty-a) fn. tt. kutyát. Kicsinyezve: kutyácska, kutyó, kutyú, kuszi. 1) Széles állattani ért. azon emlős állatok neme, melyeknek mindkét állkapczájokban hat egyenetlen hosszuságu előfoguk, hoszszu, hegyes, görbe szemfogaik, hat vagy hét zápfoguk mindkét oldalon, homlokuk hosszában barázdás vonaluk, és öt körmü lábaik vannak. Ide tartoznak, a farkas, róka, a házi kutya stb. (Canis). 2) Szorosb és szokott ért. a fennemlített nem alá tartozó, köz ismeretű kutyafaj, melyet máskép házi kutyá-nak, kizárólag eb-nek hivunk. (Canis familiaris). Nevezetesebb magyarországi fajai: komondor, kuvasz; melák, agár, vizsla, kopó, tacskó, pulya. Neveiket vagy a a folyóvizektől kapják, azon hiedelemből, hogy így meg nem dühödnek, pl. Duna, Duncsi, Tisza, Dráva, Sajó, Zsitva stb. vagy belső, külső tulajdonságaiktól, pl. Mérges, Torkos, Kormos, Szellő, Cziczke, Bodri, Sunyi, Bundás stb. Fehér, fekete, tarka, vörös kutya. Annyi, mint a tarka kutya. Mintha csak egy tarka kutya volna a világon. (Km.). Annyi, mint a kurta kutya. (Km.). Paraszt, úri, vadász, juhász, mészáros kutya. Kutya van a kertben, am. roszul van a dolog, baj van. Kutyából nem lesz szalonna. (Km.). Leforrázott kutya az esőtől is fél. (Km.). Ki kutyával hál, balhásan kel fel. (Km.). Kutyafuttában am. gyorsan, sebesen. „Utána iramodom hát sebes kutyafuttába ki a bérczre.” Székely népmese. (Kriza J. gyüjt.). ‘Kutya’ valamint eb szóval él gyakran a magyar, midőn semmiséget akar kifejezni. Kutyában sem venni valamit, am. semmiben. Kutya baja, am. semmi baja. Az sem kutya, azaz az is ér valamit. Néha valami roszat jelent, pl. Kutyadolog. Kutyául járt, kutyául bántak vele, kikapta a kutyaporcziót. Kutya dolga van. A nyers indulatu emberek szájában becstelenítő gúnyszó. Szemtelen, orczátlan, gyalázatos, ékes, koldús, csúf kutya. Koslató kutya. Mint káromló szó adta és teremtette szókkal jár, szeliden: kutya hordta, kutya szánkázta, kutya szántotta stb. V. ö. ĚB.
Mi a kutya szó elemzését illeti, nem kétkedhetni benne, hogy igenév, miért máskép kutyó, melynek gyöke az elavult kut, lágyítva kuty, s innen lett kutó, kutyó, kutyú, kutya. Azt is valószinüleg állíthatjuk, hogy a kut gyökben ezen állatnak kuku! lágyabban hu hu hangja szolgál alapúl, (tehát kutó am. ku-tevő, azaz ku csináló), e alaphangban egyezik vele: kuvasz, továbbá a mongol kudsa (ugat), a hellen ξνων, latin canis, szanszkrit cunasz, cvan, német Hund, barman khui, lesghi koy, khoi, sínai kiuán, török köpek, szamojed konjak, kanak, finn koira, kvön, kamcsadal kossa stb. A görög ξνων felől az állítja Plátó, hogy a szittya nyelvből kölcsönöztetett, Adelung pedig azon véleménynyel van, hogy ‘Hund’ a ‘Wind’ szóval azonos (eben so viel als Wind), és sebes futásától vette volna nevét. De ha tekintetbe veszszük, hogy a kutyának, mint ház- és nyájőrnek is legfeltünőbb tulajdonsága az ugatás, mely nélkül rendeltetésének egészen meg sem felel: legvalószinübb hogy hangjától kapta nevét, és ez nemcsak a fajra, hanem a nemre is illik, mennyiben a rókáról is azt mondjuk hogy ugat, a farkasról pedig hogy tutul. Ezen hangutánzás van a kuvasz szóban is.
