LANGY, (1)
LANGY, (1), (lan-gy v. lam-gy) mn. tt. langy-ot v. ~at. Mondják általában oly testről, melynek részei nincsenek szilárd öszveköttetésben, ez értelemben máskép: laza, pl. langy függés, am. laza függés (Mándy P.). Különösen nedvről, vizről, melynek hévmérséke mintegy középfokon áll a hideg és meleg között, mely szokott eredeti friseségéből, keménységéből vesztett, engedett, s mintegy lajhább, lankadtabb lett. Innen néha fölcseréltetik vele a lágy. Szélesb átv. ért. jelenti a levegő mérsékét, mely szerént nem kemény, hideg vagy meleg, a nap szelid sugarainak enged. Langy idő, langy szellő. Képes kifejezéssel mondják emberről, ki kötelességi működésében nem buzgó, ki hamar lankad, ki nem szilárd. Langy keresztény, ki illető kötelességeit immelámmal végzi. Langy elöljáró, ki nem sokat gondol a fegyelemmel. Mindezen jelentésekből kitünik, hogy ezen szóban alapfogalom a kellő vagy szokott szilárdságnak, keménységnek hiánya, s rokon a lajha, lankad, lanyha, lágy, lassu szókkal. Közelít hozzá a nemet lau is. V. ö. LA gyök, és LÁGY, mn.
