LÉGFŰTÉS
LÉGFŰTÉS v. ~FÜTÉS, (lég-fütés) ösz. fn. A fűtésnek azon módja, midőn egy bizonyos kisebb térben, kamarában levő (többnyire vas-) kályhába vagy csőbe a levegőt legalul akként vezetik, hogy ez ott a fűtés által megmelegülvén, tehát megvéknyulván, egy fentebbi nyiláson kifelé toldúl, s minthogy ekképen alul mintegy üresség támad, a kitóduló helyébe alul más hidegebb levegő nyomúl be, és így tovább; e szerént a levegő kerengésbe jövén, az ezzel öszveköttetésben levő szoba vagy több szobák is fölmelegíttetnek. Máskép: Meissner-féle fűtés, minthogy azt Meissner bécsi kitünő vegytanár alkalmazta és hozta divatba legelőbb. Jelessége különösen abban áll, hogy 1) a szobában vagy szobákban a kályhákat teljesen nélkülözni lehet; 2) hogy czélszerü alkalmazás által a külső fris levegőt már egészen melegen (a meleg kamarán keresztül) lehet a szobába, a mikor csak tetszik, ereszteni, a nélkül hogy ajtókat vagy ablakokat nyitogatni, vagy nyitva tartani kellene; 3) hogy a melegség a szobában egyarányosabb. Azonban helyes elkészitését az ilyen kályháknak tapasztalásunk szerént igen kevés építész érti, mások pedig természet szerént még kevésbbé, azért nem mindenütt sikerűl. Fő dolog, hogy minden egyes szobában két nyiladék legyen öszveköttetésben a befütött kamarával, egyiken a meleg levegő a melegített kamarából felül a szobába, másikon a hidegebb levegő a szobából alul a kamarába nyomulván, s itt megmelegülve ujolag kitódulván.
