LEÍR
LEÍR, (le-ír) ösz. áth. 1) Valamit irásba foglal. Utazását helyről helyre leírni. Észrevételeit, ötletei leirni. Valamit, hogy el ne feledjük, leírni. Az eredetit másolatképen leírni. 2) Valaminek vagy valakinek ismertető jegyeit, tulajdonságait irással vagy szóval eléadja, s mintegy festő gyanánt leveszi. Bizonyos tájt, hegyet, völgyet leírni. Természetrajzban a különféle állatok nemeit és fajait leírni. Jeles férfiak életét leírni. 3) Szinekkel lefest. Olajfestékkel, vászonra leírni valamely csatát. Innen átv. ért. élénk szinezetü kifejezésekkel ad elé valamit akár irásban akár szóval. A regényirók le szokták írni körülményesen a személyeket, és helyeket. Várj, várj, majd leírlak, am. hibás oldalaidat élénken lefestem. 4) Mondják felsőbb rangu személyről, nevezetesen fejedelemről, vagy ennek képét viselő hatóságról, midőn hivatalosan bizonyos ügyben az alattvalókhoz ír; ellentéte: felír. Az országgyülés felír a fejedelemnek, ez pedig leír az országgyülésnek.
