LEJÁR
LEJÁR, (le-jár) ösz. önh. 1) Bizonyos fölebb helyről alábbra jár, azaz gyakorta, többször lemegy, leszáll. Lejár a pinczébe borokat kóstolgatni. Komáromból lejár Pestre. Lejár a béle, töke, azaz gyakran alászáll. 2) Szélesb ért. mondják dolgokról, melyek térben vagy időben haladnak, midőn az illető tér, vagy idő végére jutnak. Lejár a csiga, vagy óra láncza. Lejárt a búza (a malomkőről elfogyott). Lejár az idő. Lejárnak a napok, havak, évek. 3) Áthatólag am. járva, lépve letipor. Lejárni az utat. A megbőszűlt barom lejárta az embereket. A malomkő lejárja a felöntött gabonát. Lejárni a csizma sarkát, am. sok járás által lekoptatni. Átvitt és aljas kifejezéssel am. valamely nőt mértéktelen nőszés által megsanyar, megnyomorít, mit különösen szabad életü személyekről mondanak.
