LELKIÖSMÉRET
LELKIÖSMÉRET v. ~ÖSMERET, (lelki-ösméret) ösz. fn. 1) Bizonyos öntudat valamely dologról, állapotról. Az igazságot lelkiösméret szerént megvallani. 2) Azon öntudat, mely itéletet mond az elkövetett tettek erkölcsisége, s azok igazsága vagy igazságtalan volta fölött. Jó lelkiösméret, mely azon meggyőződéssel van, hogy jól cselekedtünk. Rosz lelkiösméret, mely azon meggyőződésből, hogy gonoszt követett el valaki, nyugtalanságot okoz. Ezt jó lelkiösmérettel lehet mondani, állitani, tenni. A lelkiösméret vagy előleges, melynél fogva a teendők törvényessége vagy törvénytelensége, erkölcsszerénti vagy erkölcstelen léte felől előre meg vagyunk győződve; vagy utólagos, mely az elkövetett cselekedet jó vagy gonosz voltáról értesít bennünket. Valamit a lelkiösméret intése szerént tenni, vagy elhagyni. Tedd azt, mit lelkiösméreted sugall. Lelkiösméret ellen szólni, tenni, azt bemocskolni. Lelkiösméretem tiszta, nyugott, nem tesz szemrehányásokat, nem vádol, nem furdal, nem mardos. Lelkiösméretedre hagyom, tégy erkölcsi érzelmed szerént. Szorosb ért. az erkölcstelen cselekedetek öntudata, és az ebből eredő lelki nyugtalanság. A lelkiösméretet elaltatni, azaz valamely cselekedet gonoszságát szépíteni, mentegetni, hogy az illető öntudat ez által gyöngüljön. Lelkiösmérete fölébredt. Keresztény katholikus ért. lelkiösmeretet vizsgálni am. gyónás előtt, vagy máskor is szorosan kérdőre venni magát, ha vétett-e általán akármily kötelességei ellen. Lelkiösméretét lefekvés előtt megvizsgálni. A lelkiösméret lehet továbbá, gyöngéd, mely a legcsekélyebb erkölcsi törvények áthágását is legott érzi; szorongó, mely azért nem mer tenni valamit, mivel nem bizonyos benne, ha jó-e, rosz-e; tág, mely nem sokat aggódik a teendők igazságos vagy igazságtalan voltával, mely a roszat vonakodás nélkül elköveti, s megrögzöttségében furdalást alig érez. A magyar képes kifejezéssel a lelkiösméretet kisbiró-nak is nevezi, pl. kiki magával hordozza a kisbirót. (Km.).
