LESZÁLL
LESZÁLL, (le-száll) ösz. önh. 1) Általán mondják minden testről, mely bizonyos magasságról alá ereszkedik, akár önerejéből és akaratából, akár külső erőszaknál fogva. Leszáll a madár, midőn röptéből lebocsátkozik. A fenhéjázó gólya leszállott fészkébe, a tóba. Leszállt a töke. A seregélyek leszálltak a szőlőbe, a bodzafákra. A hó leszállott a völgyekbe. A léggolyó két mérföldnyi távolságra szállott le. 2) Különösen mondják emberről, midőn bizonyos magasabb helyről lelép. Leszállni a kocsiról, a lóról. Leszállni a polczról am. magasabb rangról. Leszállní a székről. Gyerekek, ha leszállok az ágyról! 3) Valamely nedvben úszó, lebegő test saját nehézségénél fogva fenékre lemegy, leülepedik. A homok leszáll a vizes korsó fenekére. A bor seprüje leszáll a hordó aljára. 4) Alá sülyed. Leszáll a ház, leszáll a kazal. 5) Mondják a napról, holdról, csillagokról, midőn a látkör alá tünnek el, tulajd. és átv. értelemben. Leszállott a nap, hold. Dicsőségünk fényes csillaga leszállott. Életének végső napja leszállott.
„Veszteden a magyar ég napja sokára leszállt.”
| Kisfaludy K. |
6) Átv. ért. valaminek becse, ára kisebbedik. Leszáll a gabona ára. Leszállott a becsülete. V. ö. SZÁLL.
