LETĚSZ
LETĚSZ v. LÉTĚSZĚN, (le-tész v. ~těszěn) ösz. áth. 1) Valamit magasabb helyről, vagy amit kézben tartott, alsóbb helyre lehelyez, leállít, lefektet. A könyvet az asztalról letenni a székre. Letenni a pipát. Letenni a kanalat, kést, villát. 2) Átv. ért. valamely személyt bizonyos rangról, polgári, egyházi, vagy katonai állásról leszállít. Kiható ragu (ból ből) viszonynévvel használtatik. Letették a hivatalból, bíróságból, tisztségből. 3) Bizonyos mennyiségü pénzt, pl. tartozás, adó, adósság fejében lefizet. A kölcsön vett pénzt kamatostul letenni. 4) Pénzt, drágaságot, vagy holmi ingóságot valakinek fölvigyázására biz, vagy zálogul biztositásul általad. A kereset alatt levő pénzt az illető birónál letenni. 5) Önhatólag, leható ragu (ról, ről) viszonynévvel am. bizonyos igényről, jogról, reményről lemond, vagy bizonyos törekvéstől, szándéktól eláll. Látván, hogy nincs igaza, letett a követelésről. Terveinek végrehajtásáról letett. A hivatalkeresésről letett. 6) Hitet, esküt letenni, am. törvényes bizonyítás végett valamire megesküdni.
