LETILT
LETILT, (le-tilt) ösz. áth. Széles ért. tilalmazó parancsot ad ki, mely szerént valakit kényszerít, hogy bizonyos jog üzéséről mondjon le. A városi kofákat bizonyos ídőben a bevásárlástól letiltani. Különösen törv. ért. oly személyt, aki egy harmadiknak tartozik, törvényes uton megint, és megakadályoz, hogy illető tartozását ne adja meg neki, minthogy a letiltónak követelése van rajta, s a kérdésben levő vagyonhoz ő tart igényt; pl. Péter tartozik Pálnak, Pál pedig Jánosnak, tehát János letiltja Pétert, hogy Pálnak ne fizessen; vagy: Kozma megveszi Demjén házát, Demjén pedig adós Balázsnak, tehát Balázs letiltja Kozmát, nehogy a ház árát Demjénnek lefizesse.
