LEVÁLIK
LEVÁLIK, (le-válik) ösz. önh. Általán mondjuk minden testről, mely akár életszervileg, akár mesterségesen szoros öszveköttetésben állott más testtel, de az öszvekötő közeg megtágulván vagy eltünvén mintegy magától lefejlik, lefoszlik. A válik gyöke t. i. va, mely a részeknek egymástól elszakadását és nyilását jelenti a váj, vás, vásik (áj, ás, ásik), vág, válik, választ szókban. Ide tartozik az elválasztó: vagy, latinul: aut, vel. Lényege pedig a tátott szájjal kiejtett a, mely nyilást jelent az aj, ajt, ajtó, ajak, a bámuló ám, ámé, stb. szókban. Különösen am. az állati vagy növényi testnek bőre, haja, héja, kérge, hüvelye, tokja, kopácsa, stb. az öszvetartó nedvek, enyvek kirepülése, elszáradása következtében lefoszlik, lefeslik, lefejlik, lekuvad, lehámlik stb. A megégetett testről leválik a bőr. A sebnek száradó hártyája leválik. Az érett dió kopácsa, a búza toklásza, a mogyoró héja leválik. Továbbá, a nem életszervileg, hanem csak esetleg, vagy mesterségesen öszveragadt testek részei egymástól megválva lehullanak, leszakadnak. A vakolat leválik a tégláról. A kiszáradt, vagy roszul enyvezett heveder leválik az ajtóról. A könyv táblája levált a sarokról. V. ö. VÁLIK.
